Amennyiben a hazai porcelángyárakat rangsorolni kell (nem kell!), akkor az első helyre mindig a Herendi került és kerül a mai napig is.

Nemcsak ezért tartom azonban fontosnak írni róluk egy kis rövid bejegyzést, bár a mi készletünkben viszonylag kevés a Herendi.

A gyárat 1826-ban alapította Stingl Vince Herendi Porcelánmanufaktúra néven. 1839-ben a gyárat eladta korábbi hitelezőjének, Fischer Mórnak és gyakorlatilag a gyár felvirágzása innentől datálható. Természetesen a magyar történelem viharai, a politikai változások ennek a gyárnak a történetében is végigkisérhetők, de minderről írnak nálam jóval részletesebben is.

A második világháborút követő államosítások természetesen a Herendit sem kímélték. 1948. március 2-án a Herendi Porcelángyárat is államosították, a FIM (Finomkerámiaipari Művek) tagvállalataként működött tovább. 1981-ben a Herendi Porcelángyár kivált a Finomkerámiaipari Művekből, önálló vállalattá alakult. 1985-től önálló külkereskedelmi jogot szerzett.

A Herendi azonban ezek időszak alatt is próbált ellenállni a nagy modernizáló hullámnak, és ebben az időben is ragaszkodva a régi hagyományokhoz inkább a korábbi dísztárgyakat és finom porcelánt gyártottak. Talán nekünk ezért sincs tőlük olyan sok figuránk. Igaz az ember nem tud ellenállni egy jól sikerült Mézes mackónak, Csizmás kandúrnak, mi több, néha becsúszik egy Ludas Matyi is.

A képek között majd őket is meg lehet találni.